Mit tehetek a páromért?

Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik.

Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. 

A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. 

A szerelem örök ítéletnapig. "(W. Shakespeare)

Kedves Shakespeare-ünk jól megmondta! Azért ez a kijelentés a mai világban igen sok nehézségbe ütközik, de tény, hogy sokat tehetünk azért, hogy párkapcsolatunk megállja a helyét a viharokban. Ha magabiztos vagy és megvan az egészséges önértékelésed, akkor a kedvesed hiába jön haza mérgesen, feldúlva, megbántva: nem leszel a céltábla, hiszen nem fog rajtad az ő negatívitása. De ha Te magadra veszed, és sért, hogy nem tudja miattad, érted letenni a küszöbön a haragját, már kész is a vihar, ami mindkettőtök önérzetét megtépázza.  Fontos, hogy megértő legyél. Igen ám,  de Téged ki ért meg? Neked is rossz napod volt? Neked is beszóltak az ügyfelek? A főnököd rád testált olyan feladatot, ami nem is a tiéd? Ilyenkor bizony nehéz megértőnek és kedvesnek, esetleg odaadónak lenni, de tudni kell mérlegelni, hogy kinek volt rosszabb napja. Nézz magadba: tényleg olyan szörnyű volt az az ügyfél vagy a párodnak nehezebb volt elviselni a kritikát attól, akitől nem számított rá, esetleg az igazságtalan bántás nehezebbé teszi az estéjét? Ha úgy érzed, hogy megértőnek, kedvesnek kell lenned, akkor miért nem megy? Ezek a problémák nem csak nap végén jelentkezhetnek. Az együttélésben mutatkoznak meg azok a valódi helyzetek, amik próbára teszik az önfegyelmünket, a kompromisszum készségünket és bizony akár a kapcsolatunkat. Számos tanácsadás szól arról, hogy ne vidd haza a munkát, sétálj, szellőztesd ki a fejed...stb. Ezek felszínes megoldások és adott esetben pont elfojtásról szólnak inkább, mintsem a megoldásról. 

Mi lehet a háttérben, hogy  bizonyos helyzetekben nem tudsz a józan eszedre hallgatni, hanem olyan, mintha valaki más (talán leginkább egy durcás kisgyerek) lennél Te is? Miért nem megy a megértés, a bocsánat kérés,  a békülés olyan könnyen? Meddig kell tűrni és mikor vagy jogosan pipa a másikra? Meddig kompromisszum, és mikortól meghunyászkodás?

Amikor a tudatalattid tele van negatív programmal, azok szűrőként viselkednek. A tiszta belső éned tudja a választ a helyzetre, de mire lereagálod a külvilág felé, már számos szűrő programon átfuttatta az agyad (egód) és kijön az a reakciód, ami nemhogy a társadnak, Neked sem fog tetszeni. Így már ketten vagytok sértettek, haragosak, megbántottak. Egyre több ilyen helyzetből egyre nehezebb felállni és kitartani addig a bizonyos ítéletnapig.

Ezért fontos, hogy dolgozz magadon: az önértékeléseden, a haragodon és minél több szeretettel teli helyzetet tudj teremteni magad köré, hogy jobban érezd magad a bőrödben, lehetőséget teremtve ezáltal a környezetedben élőknek is, hogy ők is szeressenek veled lenni  és éljék  meg azt a bizonyos lelki békét. És nem arról a  szeretetről szól, amit magadra erőltetsz, mire jön a párod, család haza,  hanem az a fajta belső béke, amikor már nem érted a régi éned. Amikor már nem kapcsolnak be a negatív érzelmek, a stressz nem jelenik meg benned annál a bizonyos mondatnál, hangsúlynál, hanem meg sem hallod talán. Ennek pedig hosszútávon lesznek hatásai: változni fogsz más helyzetekben is, a reakcióid lehet, hogy időnként még a környezetedet is meg fogják lepni, lesz aki örül Neked, de lesznek olyanok, akik kilépnek mellőled. De Te mindenképpen nyertes leszel!!!